Károlyi Amy versei

2014.05.03

Károlyi Amy:

Ad notam W.S.

Álmod ajtajában álldogálsz,

álmod ablakában üldögélsz.

Ablak, ajtó nyitva, sohse félsz.

Álmod ablakában üldögélsz,

álmod ajtajában álldogálsz.

Valaki belessen, arra vársz.

--------------------------------------

Károlyi Amy:

Arany ablak

Nyugvó Nap fényét

őrzi az ablak,

kisleány olvas

háttal a Napnak.

Leckét betűzget,

szókat tagolgat:

a betűk szóvá

összefonódnak.

Szavakból mese

szövődik lassan,

kisleány olvas

arany ablakban.

---------------------------------------

Károlyi Amy:

Miért

Legjobb lett volna kézenfogva

átsétálni a túlsópartra

De óvó kezemre ráütöttek

a kemény botokká váló percek

Úgy kérleltem tested, a gyengét,

az ismeretlenbe ne menj még.

Hadd próbáljam a szűk átjárót,

átengedni-e az átjárót.

Míg köddé válunk mind a ketten

az ismeretlen szürkületben

Károlyi Amy:

A névtelen

Mit akar tőlem és velem

e bennem élő névtelen

e szemek nélküli akarat

ő úr, én szolga csak

szavának engedek (de vonakodva)

előre-vissza von

sugall és visszatart

hol kegy, hol kény

ha én vagyok, hát minek?

ha ő, hát minek én

----------------------------------------------

Károlyi Amy:

Tárgyeset

A szeretet csak van és vár.

Ül lomb-árnyban,

ül fellegekben.

A szeretet csak van és vár,

hogy tárgya legyen,

kit szeressen.

---------------------------------------------------

Károlyi Amy:

Kérdés

Már jártam erre vagy fogok

hol a valóság lehetetlen

hol ismeretlen az ismerős

és az ismerős ismeretlen

Sós víz mellett kis bolt van szemben

még a gyümölcs is idegen benn

míg nem ismerem ismerős

s ha megismertem ismeretlen

Valami nem látott jár az eszemben

idegen vagyok idegenben:

az ismeretlen ismerős

vagy az ismerős ismeretlen

---------------------------------------------

Károlyi Amy:

Így

Halkan mondjad, - hangosan hallik, -

vissza ne verjék messzi falak.

Leírni talán nem is szabad.

Orcádra fessed rózsaszínnel,

bújtasd mosolyos csigaházba,

didergésbe és könnyű lázba.

Rejtsd pillád alá, meg ne lássák,

akadó lélegzetbe vessed.

Hogyha szereted, így szeressed.

-----------------------------------------

Károlyi Amy:

Fiatal lány tavasszal

Megláttam magam a szemedben,

s tudtam, szép vagyok és egyetlen.

És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,

sokáig elidőztem a szemedben.

------------------------------------------------

KÁROLYI AMY:

A neved

Látlak - nem látlak, inkább csak sejtem,

hogy a szobában rajtam kívül valaki van.

Ahogy az árnyék bútorok közt suhan.

Mert idegen minden körültem,

az asztal, a szőnyeg, a lámpa, a szék.

Csak a neved, az a sokat mondott, ismerős még.

--------------------------------------------------

KÁROLYI AMY:

Örökség

Ki hagyta rám e furcsa örökséget?

tán javasasszony volt a drága,

füveket, gombát egybefőző

tündér, boszorkány, ükanyó, párka,

kezében órjás kertészolló,

az életekből itt-ott levágott,

s élet-darabokból foltozott

nekem egy foltos bohóc-virágot.

Ezt a világot hagyta rám,

a sok mögött mégsem egészet,

a csupa kérdő- és gondolatjel,

mi a világból az enyém lett.

----------------------------------------

KÁROLYI AMY:

GYENGÉD...

Akár ha állatra nézne,

a szeretet oly hirtelen,

a gyöngéd gyöngeség,

amikor megjelen.

A simításra lassan

meginduló kéz,

szeretni olyan könnyű,

szeretni nehéz.

Tudja, hogy terhet vállal,

ólom-nehezet,

mi mindent bír a gyöngéd-

erős szeretet.

---------------------------------------

Károlyi Amy:

Éjjel

Nappal próza az almafa.

Mellette barack, mandulák.

De éjjel, - éjjel ciprusfákká változnak a fák.

Nappal lépcső és kerítés.

Éjjel zegzugos, kiszögellő fok.

Amin biztosan bagoly huhog.

A villa tornya: mór torony.

S csillagos lobogóját lengeti

az éjszaka az ormokon.

----------------------------------------------

KÁROLYI AMY:

SOROK

Ahogy járni tanul a gyerek

Vers-sort vers-sor mellé teszek

Vagy megdicsérnek, vagy megszidnak,

nem ártanak a vers-sornak.

Azok csak nőnek és hallgatnak,

Felelgetnek a csillagoknak,

Jelei az ittmaradásnak,

ittmaradói az elmúlásnak.

------------------------------------------

Károlyi Amy:

Úton

A lélek nélkül

oly üresnek tetszik a szoba.

Szellőztetnek.

Huzat nélkül takaró, párna,

szétszedve az élőnek ágya.

Nem beteg már és meg nem gyógyul,

nem nevet többé és nem búsul,

nem kételkedik és nem bízik.

A tegnapi virág.

------------------------------------------

Károlyi Amy:

KÉK VIRÁG

Ezt a libegést, karcsuságot,

könnyüséget és bánatot!

Ha kezedbe veszed, vigyázva fogd.

Két ujjal téptem, lepke alól.

Ha ereszteném, o is szállna.

Halványkék, szárnyas libegéssel,

o is a lepkék után járna.

De más a sorsa.

Nem hal meg szépen. -

Eltikkad gyürüs ujjaim,

s tenyerem forró börtönében.

-------------------------------------------------

Károlyi Amy:

Más énekli nekem

Állj meg! Ne szaladj,

úgyis álmodunk.

Megfoghatom virágszín nyakad.

Mert álomban, úgy-e, mindent szabad?

Állj meg! Ne szaladj,

árok közelít.

S álomban az ember nagyot esik.

Állj meg! Ne szaladj,

ülj a fűbe le,

dicsérd meg, hogy kibújt a feje,

s zöld selyem köténye simogat!

Csiklandva, puhán, akár a hajad.

-----------------------------------------

Károlyi Amy:

Zsoltárparafrázis

Megváltozik, de nem múlik

múlik, de meg nem változik

a változás nem elmúlás

az elmúlás nem-változás

ilyen a szobor levegőből

folyton újuló felhő-alakban

a változó változhatatlan

a mulandó elmúlhatatlan.

-------------------------------------------

Károlyi Amy: Hívjad a ...

Hívjad a, hívjad a falovacskát,

add neki, add neki a zabocskát!

Jóllakik attól,

hízik a zabtól

a lovacskám.

Hívjad a, hívjad a kicsi kecskét,

add neki, add neki a tejecskét!

Jóllakik ettõl,

hízik a tejtõl

kicsi kecském.

------------------------------------------

Károlyi Amy:

Az érdemes

Évmilliókat átbolyongva

ezért, ezért kellett születnem,

egy cseppnyi esőkoppanásért

mitől a fűszál meg se rezzen,

ezért, ezért volt érdemes,

a többi mind csak ráadás,

túlméretezett képkeret

előkészület, megszokás,

a többi előszó és magyarázat,

csillag alatti jegyzetek,

de a középen az a szó

átüt koporsó fedelet.

Az a szó, mi is lehetett,

vagy szín volt, hangba forduló,

csak tudnám. Vagyis jól tudom,

az érdemes volt az a szó.

------------------------------------

Károlyi Amy:

Szólongatás

Harmatcseppé válik szájadon a szó.

Azt mondod: fa-

és erdőstül állnak elibém a fák.

Azt mondod: kő-

nem aszfalt s nem beton,

de szikla szúr a víz alatt.

Azt mondod: rét-

és sötét papuccsal lépked az éj,

a fűszálak hegyén.

Azt mondod: tó-

és lassú buborékkal

gyöngyök és gyűrűk szállnak fel a mélyből.

Azt mondod: szép-

és tulipánt hajt a hajnal

s kötényünk megtelik kankalinnal.

Azt mondod: én-

és sápadt tűzben égsz,

mint nyári délben gyújtott gyertyaszál.

Azt mondod: nyár-

és gyíkok lihegnek forró köveken,

kisül a földből a virág-gyökér.

És illattal púpozva a Tejúton ballag

egy júliusi szénásszekér.

Azt mondod: ősz-

és áfonyával telik meg

harminc szőlőskosár.

S mikor már majdnem minden elfogyott:

piros pecsét van a szájad helyén,

mikor a nevemet lassan olvasztgatod....

---------------------------------------------------

Károlyi Amy:

Fonat

Kosaras fonatú kusza fakoronák,

fonatos koronák, kusza fakosarak,

koronás fonatú, kosaras kusza fák,

fafonatú, kusza kosaras koronák.

---------------------------------------

Károlyi Amy

Ablak

Az ablak fontos. A van-nal, nincs-csel

kapcsol össze, a bent-tel, kint-tel.

Pár millió fényévet enged

besugározni a padlóra,

mintha a sugár végcélja volna,

hogy hozzád jusson -

Gondold meg, kéz,

ki az ablakot csukod,

tárod,

milyen kozmikus mozdulat,

mellyel a mindenséget kirekeszted,

bebocsátod.

------------------------------------------------

Károlyi Amy

Az érdemes

Évmilliókat átbolyongva

ezért, ezért kellett születnem,

egy cseppnyi esőkoppanásért

mitől a fűszál meg se rezzen,

ezért, ezért volt érdemes,

a többi mind csak ráadás,

túlméretezett képkeret

előkészület, megszokás,

a többi előszó és magyarázat,

csillag alatti jegyzetek,

de a középen az a szó

átüt koporsó fedelet.

Az a szó, mi is lehetett,

vagy szín volt, hangba forduló,

csak tudnám. Vagyis jól tudom,

az érdemes volt az a szó.

---------------------------------------------

Károlyi Amy:

Arany ablak

Nyugvó nap fényét

őrzi az ablak,

kisleány olvas

háttal a napnak.

Leckét betűzget,

szókat tagolgat:

a betűk szókká

összefonódnak.

Szavakból mese

szövődik lassan,

kisleány olvas

aranyablakban.

------------------------------------------------

Februári szél

Fújj szél, fújj!

súgd a medve nagy fülébe

övé lesz az erdő méze

közeleg a tavasz.

Fújj szél, fújj!

súgd a béna patakoknak,

holnap újra ugrálhatnak,

közeleg a tavasz.

Fújj szél, fújj!

súgd a nyúlnak, őzikének:

nem sok mérge van a télnek,

közeleg a tavasz.

------------------------------------

Károlyi Amy

Téli domb

A csacsi-domb

télen hegy,

fel is, le is

meredek.

Hol tavasszal

felhő száll,

télen csípős

szél dudál.

Ahol nyáron

fű rezeg,

szánkáznak a

gyerekek.

Így is jó, meg

úgy is jó:

nyáron fű ér

télen hó.

-v----------------------------------------

KÁROLYI AMY:

ODA KELL ADNI, AMI VAN

Mindennek ára van,

vagy ára lesz.

Oda kell adni,

ami van,

hogy megkaphassuk,

ami lesz.

Oda kell adni asztalunk,

oda kell adni ceruzánk,

és tudni, hogy asztaltalan

s ceruzátlan lét vár reánk.

Odaadni a takarónk,

és langyosra fűtött szobánk,

és tudni, hogy takaratlan

és párnátlan lét vár reánk.

Az is lehet, hogy az a mínusz,

a földöntuli, pluszt megér,

és minden láznál égetőbb

a csillagok termelte dér.

Papírkosárba vethetők

a szerzett tapasztalatok,

és átképzőssé változom,

ha itt hagyom, mi itt vagyok.

Mi vagyok itt egyáltalán?

és megérem-e a papírt,

amire egykor jobb kezem

még zsinórírás nélkül írt,

csak jobbra dőlve egyszerűn

mint a szélfútta fák,

ahogy diktált a tél, az ősz

vagy amit a május fujdogált,

lehet, hogy máris ott vagyok,

a határtalanban kerengő,

hol színtelenbe torkollik a szín,

és milliárd év egy esztendő.

-----------------------------------------------

Károlyi Amy

Utolsó változat

A boldogságnak annyi változatát

kergeted.

Míg váratlanul rádereszkedett.

Mikor már minden zsákutca

és lehúzott redőny,

akkor lopakodik át a hideg időn,

nyugalmas angyalszárnyra

akkor emel,

mikor már búcsúzni kell.

Az a téli óra, a szürkülő,

mikor már nem is látjuk,

ki én, a te, az ő.

Azok a bizalmas ujjak,

a belenyugovók,

nem igérnek. Teljesítenek.

Nem szépek már, de jók.

-------------------------------------------

Károlyi Amy:fejtés

Álomfejtés

Más az éjszaka igazsága

más a nappalé

az éjszaka sokat megenged

ehetsz a tiltott gyümölcsből

szerethet az, ki nem szerethet

Más az éjszaka igazsága

más a nappalé

lehullnak a fátylak

talpig meztelen

megláthatod, aki nem láthat

Más az éjszaka igazsága

más a nappalé

az éjszaka mindenható

átrepül határt, éveket

léghajós vagy és léghajó

Más az éjszaka igazsága

más a nappalé

mindent lehet, mindent szabad

akit megszólítasz, megjelen

feltámasztod a holtakat .

II.

Elalvás előtt

mindig más alakban

közelébb jő a tapasztalhatatlan

zsibbasztóan

a medve álma

dermed egy

fehérebb világba

fészket rakunk az öntudatlanságon

emléktelen dió héjában téli álom

emléktelenség héjában téli álom

menedék-hely az öntudatlanságon

egy zsibbasztóan fehérebb világba

át dermedünk akár a medve álma

közelébb jő a tapasztalhatatlan

elalvás előtt

mindig más alakban .

----------------------------------------

KÁROLYI AMY:

NAGYHÉT

Jézus szenvedése újra érik

a nagyhét újra ismétlődik.

Kicsit siet, vagy kicsit késik.

Hiába zöldellnek pálmaágak

a zöld, az élő zöldnek nem felel.

Az ember hite belefárad

a szenvedés megismétlődik.

De nem panaszkodhatsz másnak

csak Jézusnak, Isten fiának.

Csak Jézusnak, aki feltámad.

-----------------------------------------

KÁROLYI AMY:

ELYZIUMBAN jártam

Ma éjjel újra Elyziumban jártam,

fiatal voltam, övig meztelen

ültem a parton, nekidöntve hátam

a mellednek fecske-könnyeden.

Csak madár érhet fgy madárhoz,

még nincs közük a kényes almafához,

min tudásunk terem,

csak röppennek a kékben, szárnyas lelkek,

és minden szárnycsapásuk végtelen.

----------------------------------------

KÁROLYI AMY:

Műkő és homok

Katherine Mansfieldnek

Micsoda könnytelen sírba kerültél!

homok és műkő, műkő és homok.

Szenvedő, szomjas virágaidnak

egy miatyánknyi árnyat adok.

Fontainebleau, 1963.

-------------------------------------------

KÁROLYI AMY:

Angol pázsit

Nincs szebb padló,

mint az angol pázsit.

Az ember cipőt levetni vágyik,

hogy talpát érje

e zöld laticel.

S ha egyszer alája bújni kell

és összeolvad a van, a lesz, a volt,

beléburkolózhatik a holt.

Lassanként ő a leple s leple 6 —

az angol pázsitnál

nincs szebb szemfedő.

------------------------------------------

KÁROLYI AMY:

Megsokszorozza önmagát a gyertya

tükörben, ablaktáblán, ajtófélfán

egy élete vagy több élete van tán

megsokszorozza önmagát a gyertya

közöttük imbolyog az emberélet

tegnap még valóság, ma gyertyavég lett

Megsokszorozza önmagát a gyertya,
életünk gyertyaláng, mi emberré lett.

-----------------------------------------------

Megosztás:

Kategória: Magyar költők K - L Cimkék: ajándék alázat alkony ablak bánat békesség barát boldogság csók csönd szerelem szeretet gyertya homok Hozzászólások

Szeretettel

köszöntelek

névnapodon!

A biztos rosszat is jobb tudni, mint a bizonytalan legrosszabbra várni.

Károlyi Amy versei

Károlyi Amy versei hozzászólásai

Szólj hozzá