Fodor Domonka versei képeslapon

Titkok hegye
Sűrű hiányok tűhegyén táncolsz
Titkokkal telve homlokot ráncolsz
Szépséged mégis meghatóan ép
Stopperrel mérve, nem öregszel voltaképp
Folydogál az élet, a szépség is relatív
Ki sejti előre, a csúfság mikor közelít.

Tátika
Apró aranyalma
Megcsillan a fény rajta
Piros orca széles mosoly
Kiragyog a héja alól
Aranyalma apró halma
Táncol a fénysugár rajta.

Ételfaragó
Fogad alatt harsog az alma
Hasad a piros héj rajta
Édes leve álladon csorog
Íze, mint legédesebb álmod
Jobbra harapsz, balra harapsz
Egy két fognyom a szárny alatt
Nő a Hápi, kedves kacsa
Két harapás s kész a hasa
Fogad alatt, állad alatt
Orrodban az almaillat
Édes lé a nyelvbimbókon
Piros puszi homlokodon

Őszi szorongó
Hullanak a levelek, gyűlik az avar
A szél száraz levélkupacot söpör
Az őszben nem az őszülés zavar
A tél eljövetele, ami meggyötör.

Őszi sorok
Szeretem a száraz avart
Mit a szél fölkavar, s lábam
Csoszogása megzavar
Rebbenő levelek aláhullanak
Sok megsárgult, elejtett gondolat.

Égi pálya
Csillag útját követem
Pályájára rákeringtem
Naparcát nem mutatta
Fényét félig árnyékolta
Körforgásból kiszakadtam
Szívszakadva lezuhantam
Üstökös már nem lehettem
Hulló csillag lett belőlem.
Hogy zuhanva, oxigénben
Megfürödtem, megszülettem.

Ősziség
Ó a nyár leköszön
Tovaszökik melege
Takarékon a fényözön
Most búcsúzzunk el
Ezen a halvány őszön
Mikor a nyár nyeglén
Vissza se köszön,
Akár egy hiányzó
Köszönöm
Sose voltan ellebeg
Megsúgja ösztönöm
Sűrű tél köszönt be
Örvénybe fúl az életöröm
Most búcsúzzunk el
Míg az ősz, az erkölcscsősz
A télért nem üzen.

Áramvonal
Nyugodtan leülve
Nézve a végtelent
Tested nem mozdul
Ernyedten pihenve
Vársz, várod a jöbvőt.
Elmerengsz a parton,
Tengerén a fájdalomnak
Homokba rajzolt ábra
Mellkasod váza
Vézna, hajlott görbe íve,
Örök érzés feszes íja.
Csorba nyilad
Ne lődd ki, már
Ma vagy holnap
Letesz az ár.

Elválik ősszel
Elválik ősszel, mi lesz a jövővel
Ne akadj fönn minden szöszön
Szerelem helyett ezen az őszön
Likacsos pókháló szövődjön.

Helyettes
Helyetted fájok
Magam helyett
Rád vigyázok
Téged nézlek
Érted fázom
Érted vérzek el
Miattad aggódom
Gyötrődő szívvel
Sorsod csak tiéd
S szele engem sodor
El.

Rabiga
Szépséges szerelem
Önkéntes kalodám
Rabláncon életem
Vonszolom rabigám
Szerető szívem
Fásultan monogám.

Csendrendelet
Nyolc napig csöndben voltam
Makacs csönddel a szívemben
Nyolc nap után megszólaltam
Fölordítottam egy másik dalban
S megkínlódott csöndem ellibbent.

Csönd
Az éj csöndje rám borul
Hiánytalanul
Csillagréten hold virul
Az ég lassan beborul
S a csönd tartja magát
Szívemben makacsul.























