Magyar költők P - R kategória bejegyzései
PILINSZKY János versei
Kétsoros Emeld fel, ahogy akkor fölemelted, és üss vele, ahogy akkor ütöttél. A tengerpartra A tengerpartra kifekszik a tenger, a világ végén pihen a szerelmem, mint távoli nap vakít a szivem, árnyéka vagyunk valamennyien. ...
REMÉNYIK SÁNDOR versei
Fagyöngyök Ha könny a gyöngy: A fagyöngyök az erdő könnyei, Parányi könnyek, mozdulatlanok, Fák sudarára fagyott sóhajok, Az erdő gyöngybefagyott bánata, Élősködők, mint minden bánat, Amely az élet üterére támad És ...
Petőfi Sándor versei
Petőfi Sándor: Magány Messze, messze a világ zajátul E kis faluban, Itt kívánok élni én ezentúl Csendben, boldogan. Boldogan! mert haj a nagy világban Boldog nem valék; Üldözött az utcán és szobámban A föld és az ég. ...
Radnóti Miklós versei
POGÁNY KÖSZÖNTŐ Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál ...
Pilinszky János
Te győzz le Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények A foszladó világ felett te változó és mégis egy, szelíd, örök ...
Reviczky Gyula
Reviczky Gyula : Magamról "Rossznak mondod a világot, Dőresége bosszuságod; Siratod az élet álmát, Földi gondok durva jármát; Felpanaszlod lázban égve: Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod, ég, Csak ...















