Szerelem

Képgalériák

Linkek

--------------

Nézz be ide is:

https://www.facebook.com/Margitanya

Margit Gita Balassa Glückné kedveli

Margitanya képszerkesztései - bloglap

Készíts saját rajongói névjegyet

Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. ... Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött.-Wass Albert

Nem igaz,
hogy az ember
a szenvedéstől megtisztul,
jobb lesz, bölcs és megértő.
Az ember hideg lesz,
beavatott és közömbös.
Mikor az ember, először életében,
igazán megérti a végzetet,
csaknem nyugodt lesz.
Nyugodt és olyan különösen,
félelmesen magányos a világban.

/Márai Sándor/

Szeretettel

köszöntelek

névnapodon!

--,, --.. ++++++++

++++++

+++++++

--,, --,,

A biztos rosszat is jobb tudni, mint a bizonytalan legrosszabbra várni.

Van egy hasznos szabály az életre: nem neked kell megvívni az összes csatát, ami az utadba kerül. Válaszd ki azokat, amelyek fontosak és hagyd, hogy valaki más küszködjön a többivel.

A remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz.

Dmitry Glukhovsky

Mezőnek virág,

rétnek eső,
búzának meleg,
asszonynak csók,
anyának gyerek,
gyereknek játék -
Magamnak: semmi,
fekete éjszaka.

Szerelem

Sándor Gyula :
Egy régi szerelem

Lelkemben újra, régi dallam ébred
Kopott vonómon, egy fakó gondolat
Új lángra gyullad halványult emléked
A messzi múltból, lágy hangod simogat
Ó jöjj egy percre régi ifjúságom
S érezzem ismét édes illatod
Szárnyaljak veled, mint madár az ágon
S öleljen forrón, bársony két karod
Szép kedvesem, talán a végtelenbe
Újra csókolhatom, égő arcodat
S szerelmesen suttogod fülembe
A múlt mélyére hullt, régi szavakat
Új lánggal ég majd, a hervadt szerelem
Összeforr bennünk, nem múlik sohasem.

"Ami elmúlhatott, az nem volt igazi szeretet...
Csak az előszobája..."
/Müller Péter/

"Hogyan tudnál felkelni reggel, ha nem tudnád: éjszaka vár?
Dolgaidat elvégzed nappal és az este újabb kapukat tár.
Ezért életed mindig boldogsággal mérd!"
/Demjén Ferenc/

Be búsak vagyunk, be nagyok.

Csókokban élő csóktalanok,

A Végtelent hogy szeretjük:

Sírunk, csókolunk és újra kezdjük.

Sango Villagren:

Reggeli csodák

Harmat cseppen a kerti virágról,

majd megcsillan rajta a nap sugara,

büszkén ontva a fényt magából,

s csendül a reggelek víg madara.

Még homályba olvad a tekintetem,

már hallom e harsány éneket!

Tisztul a kép, de még nehezen

tompítja szemem a fényeket.

Elmém vidáman ébredő árnya

remélve köszönt egy szép új napot.

Szívem, mint mindig, most sem bánja

azt, mit e fénnyel ismét kapott.

Álmosan pillantok jobbomon az ágyra

és megmosolyogtat, ami fogad.

Illatok, érzések színes kavalkádja

őrzi, mit szívem tartogat.

Tán álmodom még, de oly valósan,

új képet szőtt a képzelet,

a csendes lomhaságban eltelt óra

mellettem új Csodát ébresztett.

Barnásvörös haja a párnára omlott,

s mint hűs patak, csörgedez tovább.

Csodálva nézem tincseire bomlott,

földig nyúló zuhatagát.

Ezernyi kérdéssel pillant fel rám

a szeretetét ontó barna szempár.

"Reggel van? Este? Vagy hajnal talán?"

Időt nem ismerve tekintesz reám.

Mosolyomtól megnyugszol és viszonzod azt,

így nyújtod felém a két kezed.

A napsütés lelkedben új dalt fakaszt,

új Csodát szőtt a képzelet!

Tudom, hogy a szerelem csak szabadon létezhet,

de ki mondta, hogy bárkinek is rabszolgája vagyok?

Én csak a szívemnek vagyok rabszolgája,

de ez az iga kellemes és nincs súlya.

Mert kell valaki, akihez beszélsz.

Mert kell egy másik, mások ellen.

Ennyi az egész.

De ez eltéphetetlen.

Megtanulták szabadon szeretni egymást és tudták, hogy semmilyen más

kapcsolat nem lehet ilyen jó - és talán ez volt az egyetlen oka,

hogy szerették egymást, mert tudták,

hogy nincs szükségük egymásra.

Tóth Árpád

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!