Titok
Fésüs Éva:
A lényeg
A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

A legkeserűbb könny az, mit sosem sírunk el,
mely elhal, elporlad emlékeinkkel.
Amit úgy fogunk majd lélek mélyre ásni,
hogy tudjuk, ott is ugyanúgy, ugyanúgy fog fájni.
Mert az elsíratlan könnyek velünk együtt jönnek,
oda hol a sárgahomok, minden-minden hulló cseppet,
elsírva, vagy elsíratlan maga alá temet.
Kun Magdolna

Van szerelem bevallhatatlan, vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban, titok legyen. Bevallhatatlan.

Ő ült némán. Mi benne dúlt, a vihar - lassan elcsitult, s lelkét, mint csendes tengerár,
a megnyugvás uralta már.



Azt mondják egyes életek összekapcsolódnak az időn is túllépve.
Összeköti őket egy ősi erő, amely a korokon át hat: a végzet.

Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra.
De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is.

Csak azok érezhetik meg szívünk titkait,
akiknek a szive úgyszintén titkokat rejt magában.



+++++lap tetejére+++++















