Bánat, könny

Petőfi Sándor:
A bánat? Egy nagy óceán
A bánat? Egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire felhozom, össze is töröm.

Egy pálya útja véget ér.
A gyorsvonat megáll, s a búcsúzó útitárs más vonatra száll.
Az idő vonatán lassan döcög tovább,
S ha kinéz ablakán, nem fut el úgy a táj,
Ahogy elfut – az ifjúság.
Az ember a múltba ezerszer visszanéz,
S szeretné újraélni mindazt ami szép.
Lassítaná az időt, s megállítaná a legszebb perceket,
De az idő kerekét megállítani nem lehet.
Amilyen hosszú volt az út, annyi szépet rejt a múlt!
Ahogy este a Nap leszáll, úgy válik múlttá a jelen,
Míg pirkad a hajnal, a jövő csak sejtelem.
Az ember a múltba ezerszer visszanéz,
Könnyűnek látszik a búcsúzás, de búcsúzni mindig nehéz.

A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés,
mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta.
A hiánya azt jelzi, hogy szeretem.


Gyóni Géza: Nem bánat az.....
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már Tiéd volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka,
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az!
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságban,
Dalos fohászban, kérve, sírva, vágyva.
Tiéd se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat!

Hiányzik az arcod.
Hiányzik a hangod.
Hiányzik az,ahogy szerettél.
Hiányzik az érzés, hogy fontos vagyok neked.
Hiányzik az érintésed.
Hiányzik az illatod.
Hiányzik ahogy rám néztél.
Hiányzik a nevetésed.
Hiányzik a humorod.
Hiányzik a közös világunk, a saját kis szavaink.
Hiányzik, ahogy veszekedtél velem.
Hiányoznak az ötleteid.
Hiányzik az ölelésed.
Hiányzik a csókod.
Hiányzik az a bensőséges, meghitt érzés, ahogy összebújtunk.
Hiányzol....

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
de segít megharcolni egy- egy csatát.
Lehet, hogy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!


Emléke ragyogó, lobogó fáklya...
Villanó parázs volt, hatalmas máglya?
Feledés búja lesz holnapod ára,
hamuvá porlad el tegnapod vágya.

Szeretnék venni egy nyakéket, felfűzni mind a könnyeim,
és átnyújtani tenéked.

Bágyadt szökőkútként fakadnak végtelen vágyból véges tettek:
mind rögtön reszketőn lelankad.
De mit belsőnk másként elhallgat erőt és vígságot mutatnak,
e könnyed táncoló könnycseppek.

Távollétében már már fellélegzett, holott tudhatta volna:
nélküle színét veszti a világ. A fájdalom porig éget mindent.
Sutává lesznek a mozdulatok, és végül eltompul a szív. Nincs tovább.






Nem jó, ha az embernek kívánságai vannak.
A kívánság jól megérdemelt csalódást hoz, semmi mást.

A szívünk uralkodik rajtunk, és legyőzhet egy szempillantásnyi idő alatt.
Akinek az élet rugója eltört, annak jobb, ha megpihen és nem
gyötrődik tovább. Azok nem találják a helyüket a földön, s nem tudnak
boldogok lenni soha többé.







+++++lap tetejére+++++
















