Bejegyzések a "Levél" cimke szerint
TÓTH ÁRPÁD versei
MEDDŐ ÓRÁN Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén. CSAK ENNYI Félbehagyott Versek ...
PILINSZKY János versei
Kétsoros Emeld fel, ahogy akkor fölemelted, és üss vele, ahogy akkor ütöttél. A tengerpartra A tengerpartra kifekszik a tenger, a világ végén pihen a szerelmem, mint távoli nap vakít a szivem, árnyéka vagyunk valamennyien. ...
REMÉNYIK SÁNDOR versei
Fagyöngyök Ha könny a gyöngy: A fagyöngyök az erdő könnyei, Parányi könnyek, mozdulatlanok, Fák sudarára fagyott sóhajok, Az erdő gyöngybefagyott bánata, Élősködők, mint minden bánat, Amely az élet üterére támad És ...
Várnai Zseni versei
Messze, a kéklő üveghegyeken él egy madár, a neve szerelem. Topáz a csőre, és a két szemén rubintos tűzben szikrázik a fény. A szárnya zöld, a begyén kék pihe, alatta ver forró piciny szíve és mint a villám lecsap hirtelen, fényből, vihar















