Bejegyzések a "Menyasszony" cimke szerint
SÍK SÁNDOR versei
Dal Bús lelkét rámlehelte A síró alkonyat. Lágy ajka esti szélnek S egy selymes, édes ének Csókolja arcomat. Lelkemben most virágzik Egy ifjú kék virág. Mondd: mért oly bús az alkony? Mért könnyek közt mosolygom E halk ...
WEÖRES SÁNDOR versei
ÖRÖK PILLANAT Mit málló kőre nem bizol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva kincses öklét, jövője nincs és multja sincs, ő maga az öröklét.















