Édesanyám udvarában nyílnak a virágok,
Rám köszönnek, rám nevetnek, hogyha erre járok.
Anyák napján el is jöttem, hoztam én is egy-két szálat,
Megölelem, megcsókolom az Édesanyámat.

Édesanyám orgonája, de szépen virágzik,
Háza fölött szép, csillogó, arany napfény játszik.
Anyák napján Édesanyám, tiszta szívből azt kívánom,
Szép, virágos otthonába mindig hazavárjon.

 LORD: ANYÁM

Gyermekkorom hajnalán:
sokszor virrasztott anyám,
ezért hálás vagyok én.

Szegény sok mindent megélt,
gyakran szívével mesélt,
ma is ő ad még reményt.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Vigyázta az életem
szeretett, mint senki sem,
Vele gyakran álmodom.

Mindig büszke volt reám,
ilyen volt az én anyám,
elfeledni nem fogom.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Refrén:
Kérve kérem, mikor fáj az életem,
igaz szívvel segítsen nekem!
Kérve kérem, biztasson ha kell,
hívjon a szava!

Szandi:
Anya

Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.

Régen volt már jól tudom
Hogyha féltem nyugtattál
Ma is azt várom, anya fogd a kezem
Bár már felnőttem.

Érzem túl kevés a szó
Köszönöm, hogy vagy nekem
Az a boldogság, mit az életed ad
Minden áldott nap.

Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.

Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.

Szívem csokrát átadom
Üde, friss szeretetből áll
Amit szívből adsz, egyszer visszakapod
Így tanítottál.

És már tudom milyen jó
Miről annyit álmodtam
Hogy a gyermekem boldogan mondja nekem
Mit én Neked mondtam.

Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.

Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.

Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.

Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.

Skorpió: Anyám jó fiad leszek

Mikor gyerek voltam, úgy tíz éves koromban lent a téren fociztunk.
Előfordult néha, hogy persze nagy titokban, suli helyett moziztunk.
És aztán jött a balhé, kiderült a játék, s intő lett a jutalmunk.
Majd otthon arra kértek változzak meg végre, mert előbbre így nem jutunk.

Anyám jó fiad leszek, neked mindent megteszek.
Jó fiad leszek, s neked mindent megteszek.

Elmúltak az évek, a sulinak már vége és felnőtt lettem azt hiszem.
A szülői háztól elkerültem régen, de tartom még ígéretem.

Anyám jó fiad leszek, neked mindent megteszek.
Jó fiad leszek.
Anyám jó fiad leszek, neked mindent megteszek.
Jó fiad leszek, neked mindent megteszek.

Csézy: Mama

A kéz - mit ma is látok,
ahogy hűti homlokom -
gyengébb tán,
de most is biztos oltalom.
Szavaid is hallom,
ahogy megvigasztaltál.

Ma fakóbb tán a hangod,
de így is szíven talál.
Most fojtogat a félelem,
hogy másképp is lehet.
s egyszer asztalunknál üres lesz helyed..

Mama, jöjj még százszor,
arcodon míg napsugár ragyog!
Addig szólj rám,
hisz gyermek is csak addig vagyok.

Súgd meg kérlek múltad titkát,
ahányszor tudod…
..míg e Föld az otthonod.
Ma is, hogyha kérném,
lenne báli jelmezem,
s a tű, mit százszor átszúr,
ma sem az én kezem…

És sose jut az vissza,
amit értem vállaltál.
Mégis, hogyha kérném,
ma is helyettem adnál.
Most fojtogat a félelem,
hogy másképp is lehet.

s egyszer asztalunknál üres lesz helyed..
Mama, jöjj még százszor…
Valahányszor látlak,
tudom vár egy pillanat
ami, bárhogy félek,
egyszer elragad.

Mama, bárcsak tudnám,
mégis hogy vigyázzak rád,
hogy ez a bölcs mosoly kísérjen minél tovább…!

Kormorán
KÉRLEK ANYÁM

Hol volt egyszer, hol nem volt –
volt egyszer egy fiú és egy lány.
Együtt voltak két éven át –
sok szerelmes, forró éjszakán.
Egy napon úgy érezte a lány –
szíve alatt hordja magzatát.
Fáradt volt, de nem tudott aludni –
átkozta magát – s az éjszakát.
Felkelt reggel, bement a gyárba –
Így ment ez még sok-sok napon át.
Nem szólt semmit, ha mondták – Milyen sápadt!
csak kiengedte néha ruháját.
Sokat sírt, de mindig arra gondolt –
milyen volt az ő gyerekkora.
És nem mondta a fiúnak sem este –
miért kell másnap elutaznia.
Hajnal volt, a pára még a földön –
erdő mélyén sikoltott a lány.
A fák, a bokrok nézték csodálkozva –
felriadt egy alvó kismadár.
– Nem élhetsz – nem élhetsz kicsiny gyermek –
Nem kívánom neked sorsomat.

Kérlek anyám, ne ölj meg engem –
kérlek anyám, hagyj élni engem –

Kérlek anyám, ne ölj meg engem –
Kérlek anyám, hagyj élni engem
Hadd láthassak színeket és fényt –
Hadd érezzek igazi szenvedélyt –
Hadd nyíljon a szívemben virág –
Hadd tudhassam meg: Ki volt apám!

Ne szüljön a világ olyan anyát ,
Ki elveszejti saját magzatát -
Ne szüljön a világ olyan anyát,
Ki elveszejti saját magzatát –

Kérlek anyám, ne ölj meg engem –
Kérlek anyám, hagyj élni engem –
Kérlek anyám, ne ölj meg engem –
Kérlek anyám, hagyj élni engem –
Hadd láthassak színeket és fényt –
Hadd érezzek igazi szenvedélyt –
Hadd nyíljon a szívemben virág –
Hadd tudhassam meg: Ki volt apám! 

KORÁL: Anyám, vígasztalj engem

Legszebb éveimben, míg gyermek voltam még,
és azt hittem, hogy mindig kék az ég,
anyám minden éjjel megfogta kezem,
és az életről mesélt.

Lassanként felnőttem, és más ember lettem.
Eltévedt az égen a csillagom.
Elzárták a napot súlyos ködök mögé.
Fáj és bánt minden, nagyon.

Befalazott engem a sűrű, sűrű csönd.
Könnyek között rejtem arcomat.
Anyám lenn a földben földdé változott.
Így talán boldogabb.

Elzárták a napot súlyos ködök mögé.
Eltévedt az égen a csillagom.
Eltemetve élek, és félek mindenkitől.
Fáj és bánt minden, nagyon.

Anyám, anyám ébredj, és vigasztalj engem.
Oltsd el a tüzet égő lelkemben.
Anyám, anyám ébredj, és vigyél magaddal.
Kérlek, vigyél magaddal.
Anyám, anyám ébredj, és vigasztalj engem.
Oltsd el a tüzet égő lelkemben.
Anyám, anyám ébredj, és vigyél magaddal.
Kérlek, vigyél magaddal.

Anyácska

Anyácska nézz rám, emeld föl arcodat,
tündérmosollyal mutasd magad!
Neked bont szirmot sok éledő kis virág,
madár dalol most, figyeld a fán.
Te vagy nekem a legszebb tündérmese.
Fogd meg kezem és én boldog leszek!

Anyácska szép vagy, a legszebb vagy azt hiszem,
földre szállt angyal köszöntelek.
Ha hibáztam néha és nem voltam jó gyerek,
bocsáss meg érte és fogjunk kezet.
Te vagy nekem a legszebb tündérmese.
Fogd meg kezem és én boldog leszek!

Büszkén ölellek, amikor nagy leszek,
bárhová mész majd, veled megyek.
Anyácska, hívjál, ha bántanak rossz kezek!
Erős karommal, megvédelek.

Te vagy nekem a legszebb tündérmese.
Fogd meg kezem és így boldog lehetsz!
Te vagy nekem a legszebb tündérmese.
Fogd meg kezem és így boldog lehetsz!

Anyácska nézz rám, csak egyszer nézz még rám! 

Crystal: Mama

Áll-e még a régi ház
Vár-e rám sok hosszú év után
Mint a füst a szélben ott fenn
Sok régi perc mind úgy lett emlékké

Visszatér ezernyi kép
Mindez álom már, de így is szép
Sötét kút az éj, és kint süvít a szél
Bár itt lennél

Annyit adj, hogy úgy legyen, mint rég
Hozd el azt az édes érintést
A becézô szót, az esték csöndjét
Mama, kérlek, mondj még egy mesét
Annyit adj, hogy úgy legyen, mint rég
Hozd el azt az édes érintést
A becézô szót, az esték csöndjét
Mama, kérlek, mondj még egy mesét

Hozzád bújtam kislányként
Bárcsak átölelnél úgy, mint rég
Mint a napfény, úgy ragyogsz fenn
Szívemben csak így látlak én

Refrén

Lásd, most is hívlak én
És bár fájt, hogy elmentél
Mindig bennem élsz
S nem bánod tán
Hogy százszor mondom
Bárcsak itt volnál.

L.L. Junior: ANYA

Mindenkinek az életéből hiányzik valaki.
Egy ember akit nagyon nagyon szeretett
Nekem is hiányzik, az ő szeretete ihlette ezt a dalt
Hiányzol!

Volt egy angyal itt élt köztünk óvott, féltett, felnevelt
Boldogságban éltünk együtt, békességben, szelíden
Mikor sírtam ő vigasztalt és a bánat tovaszállt
Isten mond meg, miért pont engem hagyott így el a mamám?

Refr:
Gyerek voltam, fel sem foghattam mennyit jelentettél nekem
Mikor elmentél egy borús reggelen
Csak annyit mondtam volna: várj még, várj még
Tőlem nem búcsúztál el, várj még, várj még
Nem hagyhatsz így el, mindig a jók mennek el hamar
Tudom látsz engem és hallod ezt a dalt.

Felnőtt fejjel gondolok rád ha egy csillag felragyog
Előttem vagy, látlak téged, ahogy fentről mosolyogsz
De az élet meg nem állhat, szomorúan is menni kell
Bízom benne, majd még látlak, de addig így búcsúzom el

Refr:
Gyerek voltam, fel sem foghattam, mennyit jelentettél nekem
Mikor elmentél egy borús reggelen
Csak annyit mondtam volna: várj még, várj még,
Tőlem nem búcsúztál el, várj még, várj még
Nem hagyhatsz így el, mindig a jók mennek el hamar
Tudom látsz engem és hallod ezt a dalt.

A hangod bennem örökre él, most is hallom még az esti meséd
Ha itt lennél büszke lennél, hogy akit neveltél mennyit elért
Tekints le rám!

Refr:
Csak annyit mondtam volna: várj még, várj még
Tőlem nem búcsúztál el, várj még, várj még
Nem hagyhatsz így el, mindig a jók mennek el hamar
Tudom látsz engem és hallod ezt a dalt.

+++++lap tetejére+++++