Bejegyzések a "Csend" cimke szerint
Jevgenyij Jevtusenko versei
Nappal ne is gondolj rám Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj. Nappal minden fonákjára kerül; imádjanak, lengjen tömjén körül, gondolj nappal - búdul vagy élvedül - elméd mire gondolni kényszerül; de éjszaka rám gondolj ...
TÓTH ÁRPÁD versei
MEDDŐ ÓRÁN Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén. CSAK ENNYI Félbehagyott Versek ...
WASS ALBERT versei, idézetei
Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek, és nincs ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad...
Czóbel Minka versei
Czóbel Minka Holló szárnyak Egyedül, egyedül sötét rengetegben, Fényes csillagos ég magasan felettem, Az óriás bükk is, hogy fénylik, hogy ragyog, Ága közt fennakadt, tündöklő csillagok. Mostan belevegyül a nagy ...
Dsida Jenő versei
DSIDA JENŐ VERSEI Meghitt beszélgetés a verandán Csodálatosan békés délután. Benne van teljes életünk. Ülünk egymással szemben, beszélgetünk. Egyszerű és jó vagyok, mint világ fölött lebegő madár. Te átlátszó ...
ADY ENDRE Szerelmes versei
BE SZÉPRE-NŐTTÉL BENNEM Be nagyra-nőttél, Be szépre-nőttél bennem, Én kidacolt, drága szerelmem. Elfojtanálak, Ha enyhe volna multam, De bűnöztem, de nem tanultam. Sorsom fokára Szerelmes íbisz-pelyhek Most már ...
Gárdonyi Géza versei 1. rész
Gárdonyi Géza: A szív Olyan a szív, mint a labda: a játszó sors dobja-kapja. Mennél inkább ütik-verik, annál feljebb emelkedik. Gárdonyi Géza: Feljöttek már Feljöttek már a csillagok: nyisd ki rózsám az ablakot. Nyisd ki ...
Gárdonyi Géza versei 2. rész
Gárdonyi Géza: Esti harangszó Szép májusvégi estén egyedül ülök a kertben. S nézem, mint merül az égi nap a földi kék homályba, a hegyek ibolyaszín fátyolába. A völgyben lenn, már feketül az árnyék. Elcsöndesül az ...
Csokonai Vitéz Mihály versei
Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremtett magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol untalan. - Sima száddal mit kecsegtetsz? Mért ...















