Bejegyzések a "Sors" cimke szerint
ADY ENDRE nem szerelmes versei
ANYA ÉS LEÁNYA Anyám, az arcod úgy tüzel most S könnyeidet rejtegeted: Vajon mi van édesapámmal? Megint beteg? Vagy fejét szomorún lehajtva Búsul egy hideg sztrájk-tanyán? Mi lesz velünk és mindig így lesz, Édesanyám? ...
Garai Gábor versei
Garai Gábor: Bizalom S ha százszor is becspnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ...
Gárdonyi Géza versei 1. rész
Gárdonyi Géza: A szív Olyan a szív, mint a labda: a játszó sors dobja-kapja. Mennél inkább ütik-verik, annál feljebb emelkedik. Gárdonyi Géza: Feljöttek már Feljöttek már a csillagok: nyisd ki rózsám az ablakot. Nyisd ki ...
József Attila versei
József Attila: Reménytelenül Lassan, tünõdve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem ...
Nadányi Zoltán versei
BOCSÁSS MEG A szemedet, mely mindig odafordul, hol én vagyok és kelni, bukni lát, és el nem unja nézni ezt a zordul szövődő, egyhangú tragédiát, a szemedet, mely az ...
LERMONTOV, Mihail, Jurjevics versei
NEM AZ ÉGNEK VAGY ANGYALOKNAK Lermontov A Mindenható nem az égnek vagy angyaloknak alkotott; ha csak szenvedek, minek éljek? Ő tudja, mért élek, halok! Akár démonom, a gonosznak ...
GOETHE, JOHANN WOLFGANG versei
Virágot szedtem csöndes sétán, S hogy hazahoztam kis bokrétám'. A meleg kéztől azalatt A kehely búsan lelohadt. Mindjárt pohár friss vízbe tettem, És ...
Moretti Gemma versei
Bíztató, magamnak Érzed ? arcodon szellő ujja kutatgat, nádasok suhognak, hosszú hajú fűzfa bűbájával befon. Vonj tetőt belőle békéd, csended főlé, hogy meg ...
Pilinszky János
Te győzz le Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények A foszladó világ felett te változó és mégis egy, szelíd, örök ...
Reviczky Gyula
Reviczky Gyula : Magamról "Rossznak mondod a világot, Dőresége bosszuságod; Siratod az élet álmát, Földi gondok durva jármát; Felpanaszlod lázban égve: Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod, ég, Csak ...















